A teljes hasonulás
Amikor két mássalhangzó találkozik, akkor gyakran előfordul, hogy a két hang teljesen azonossá válik a kiejtésünkben. Ezt nevezzük teljes hasonulásnak.
A teljes hasonulásnak két fajtáját ismerjük:
- az írásban jelölt teljes hasonulást
- az írásban jelöletlen teljes hasonulást.
Az írásban jelölt teljes hasonulás:
Akkor keletkezik az írásban jelölt teljes hasonulás, ha egy szóhoz a
-val, -vel, -vá, -vé rag kapcsolódik. Ebben az esetben a ragok teljesen hasonulnak az előttük álló mássalhangzóhoz, tehát ilyenkor meg kell kettőznünk a szó végén levő mássalhangzót.
Például:
lapát + val = lapáttal
angyal + vá = angyallá
szép + vé = széppé
erszény + vel = erszénnyel
Az írásban jelöletlen teljes hasonulás:
Akkor beszélünk írásban jelöletlen teljes hasonulásról, amikor két mássalhangzó találkozik, és ennek következtében a mássalhangzók teljesen eggyé válnak a kiejtésünkben. Ilyenkor az egyik mássalhangzót elhagyjuk a beszédünkben, a másikat pedig hosszan ejtjük ki.
Ezt a mássalhangzó-törvényt azért hívjuk írásban jelöletlennek, mert az ilyen szavakat nem úgy írjuk le, ahogyan kiejtjük őket.
Nézzünk néhány példát erre a szabályra!
egészség ⇒ kiejtve: egésségAz egészség szó kiejtésekor hallhatjuk, hogy az "sz" mássalhangzót elhagytuk, az s mássalhangzót pedig hosszan ejtettük ki. De írásban nem jelöljük ezt a fajta hasonulást, mert így helyesírási hibát vétenénk.
Tehát csak a kiejtésünkben hangzik így a szó:
egésség. Írásban pedig így helyes:
egészség.
átcipel ⇒ kiejtve: áccipelEjtsük ki ezt a szót! Ugye te is hallod, hogy beszédünkben elhagytuk a t mássalhangzót, a c-t pedig hosszan ejtettük ki? Tehát ebben a szóban is az írásban jelöletlen teljes hasonulás érvényesül.
